A hadseregből visszajöve (1964-ben) meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a távollétem alatti öt év alatt nem halt el a cserkészet, hanem szépen fejlődött és haladt a maga útján. Nyilvánvaló, hogy az én korcsoportom kiöregedett az aktív (kivéve vezetői) munkából, de úgy éreztem, hogy be lehet vonni sok mindenkit alkalmi alapon a csapat szolgálatába. Ugyanilyen szervezet már régen működött a 14-es Chiefi Tanács név alatt. Ez is a „kiöregedett”, már közel 30 éves cserkészekből tevődött össze.

A vezértörzs cékitűzését két pontban lehet leszögezni:

1. A csapat segítése munkával, fuvarozással, pénzzel, stb.

2. Fenntartani saját körünkben a cserkészeszmét és egymás iránt érzett bajtársi kapcsolatot.

A második részt időnként rendezett táborok alkalmával serkentettük: Volt kenu túra Cincinnati-ben és nyári meg téli táborok. A téli tábort megpróbáltuk a tél leghidegebb hétvégéjére tervezni, ekkor felvertünk két 6 személyes sátort egybe nyílóan, és berendeztük török basa módra szőnyeggel, szamovárral, és mivel azért mégsem vagyunk törökök és nem tiltja a vallás, rendszerint borocska is előkerült. A körülöttünk fúvó havas szél és a belső, főleg illuzórikus kényelem, a pislákoló petróleum lámpa kellemes bennsőséges hangulatot teremtett.

Mindig az volt a véleményem, hogy a felnőtt ember éppúgy tudja értékelni a romantikát, a szertartást, mint a fiatalabb, hogyha az komoly és meghitt módon történik. A Törzs avatási szertartást ezzel a gondolattal álítottam össze, és azt hiszem megfelelt a célnak.

Persze rövid idő múlva átadtam Gregora Zsoltnak a Táltosi tisztséget, mert rájöttem, hogy a ceremóniát különben nekem kell megtanulni. Azóta is bevett szokás az volt, hogy a ceremóniákat a Táltos végzi, a mindennapi programot viszont a Hadvezér hajtja végre. A többiek pedig néha hallgatnak a fenti kettőre, néha meg nem. Vagyis a komoly célkitűzés és szertartások ellenére mégsem vettük önmagunkat túlságosan komolyan, hanem inkább a kenyeres pajtások hangulatát tettük magunkévá.

Végül is minden ilyen mozgalom azoké, akik folytatják. Igen örülök, hogy az utánunk következő csoportok átvették és továbbvitték a Törzs gondolatát. Hiszen ha lassan is és keservesen is, de mégis úgy kezd kinézni a dolog, hogy lesz még jobban is!

Szappanos Tamás

Kecskemét, 1991 március